371. NAP
Gondolatok jönnek folyton, de nem kellemetlen. És nem mondanám gondolkozásnak :) Csak annyi, hogy torlódnak, tömörülnek az élmények a fejemben, amit úgy érzem nincs kivel megosztanom. Mesélnék mindent. Aztán mikor ezt lefuttatom magamban, ráeszmélek arra, hogy itt vagyok én, magamnak. Mindezt megoszthatom magammal. Talán az egyetértés is nagyobb lesz :) És talán bőven elég, ha a résztvevő felek tudnak róla. Nem hiába van ez most így.
Mindig történik valami, és mi lenne, ha ezek mellett a „megtörténhetett volna”, sem lenne már volna?
Vannak dolgok, amikre vágyunk, van, ami a pillanatban születik, és van, ami évek óta bennünk van. Amit ebből be is teljesítünk nem mindig éri el a kívánt hatást. És ha nem tettük meg, mert mondjuk féltünk, a kesergés is kár érte… De vétek lenne csak azért megtenni, hogy bátrak legyünk, és ne feszítsen többé belülről az érzés, hogy meg kell tennem.
Erre folyton rá kell jönnöm: a görcsösség nem előre visz, hanem hátra. És ha valamit el akarok érni, csak hinnem kell benne, és nem megfeszülten akarni. Mert mindig eljön a pillanat, és összerendeződnek a körülmények, úgy, hogy nekem a legjobb és legkönnyebb legyen. Sőt, ezt sokszor nem veszem észre, csak miután megkaptam, amit akartam. Mindig boldog ez a felismerés, és újabb erőt kapok tőle.
Elkezdtem írni egy újabb fejtegetésemet, de kitöröltem, mert közben meg is kaptam rá a választ. Amit nagyon akarok, nem kapom meg hamarabb, de amit szeretnék, hiszek benne, és érzem, hogy megkapom, tudom az útját, és hagyom, hogy szabadon beteljesítse „önmagát”, na, az már az enyém. Arra már nem vágyok görcsösen. Az kb olyan érzés mikor megrendelek valamit külföldről, és bizton várom megérkezését. Még nincs a kezemben, de tudom, hogy megkapom. Már kifizettem, az enyém. De a lényeg a tudat, hogy az enyém.
Ettől most nagyon izgatott lettem, mert ha arra gondolok, hogy eddigi és mostani vágyaim mind úton vannak felém… igencsak lázba jövök!
Úgy érzem, hogy most semmit nem akarok görcsösen. Végre! Most eljött annak az ideje, hogy átgondoljam mit is szeretnék. Mert most jött el az igazi teremtő időm. Tisztán, szabadon, bátran, türelmesen. Nagyon fontos a részletek meghatározása. Ezt tapasztaltam. Szeretném, ha minden a legnagyszerűbben költözne be új életembe.
Folyton folyvást a jövőm látom. Anélkül, hogy akarnám. Persze nem bánom, mert tetszik, és az még jobban, hogy hónapokról van szó. Mert nagyon erősen érzem, hogy tényleg csak pár hónap és megint jelentősebb változások jönnek.
Szeretettel várom és fogadom. Addig is, boldoggá tesznek a jövőképeim, és a jelenem örömteli pillanatai.
Köszönöm <3