372. NAP
Egy mosoly… kizárt, hogy ne esne mindig jól. Egy őszinte mosoly úgy fel tud dobni. Különösképp, ha olyantól kapom, akitől nem is számítok rá. Szeretek idegenekkel is „összemosolyogni”. Különös kapocs ez.
Mostanság ezernyi emberrel vagyok körülvéve, és nagyon érdekesnek találom a helyzetet. Érdekes, mert ha nem csak elmennek mellettem, rögtön átérzem lényük lényegét. Vannak, akikre így ismeretlenül is olyan szeretettel tudok nézni, valamit megérzek benne vagy nem is tudom. De kellemes melegséggel tölt el. Biztos visszafelé is sokszor így van, nem tudom. Mindenesetre, amit én „adok” az tetszik.
Folyton hallom a sok panaszkodást, morgást, tesztelve vagyok. Átmegyek a vizsgán? Vagy egyetértően nézek, esetleg be is szállok a panaszáradatba? Igen és nem :) Átmenteeem, nem veszek részt benne, sőt annyira távolinak érzem a panaszokat, néha már átesek a ló túloldalára és akkor furcsán néznek rám, hogy miről is beszélek. Érdekes dolog ez :) Sokszor csak később veszem észre magam és jókat nevetek a szituáción.
A mosolyom ritkán letörhető ha emberek között vagyok, mindig „kiszúrok magamnak” valakit, aki benne van a „játékomban”. Hiszen ez a lényeg, nem kell komolykodni. Nem érzem úgy, hogy bármikor is vissza kéne tartanom jókedvem :) És szeretek megfertőzni másokat is
Remélem ezzel sokan így vannak, sőt, tudom, hogy így van.
Szép ez a Világ, csak nem mindig a jó oldalát nézzük.
A Szeretet övezzen mindenkit! <3