373. NAP
Szárnyaltam. Sokszor szárnyaltam már. Hogy mi kapott szárnyra? Valami mindig volt. És ez a válasz arra, hogy miért is nem maradtam abban az állapotban. Mert OKA volt, mindig. Ok nélkül, csak úgy szeretnék szabadon szárnyalni. Lebegni. Lenni. Létezni a Boldogság Bizsergető légkörében.
Most keresem azt a „nem okot” amitől szárnyalhatok :)) Na, ez bután hangzott. Nem keresem. Nincs ok. Tudjátok mit? Inkább csak elhatározom, hogy suhanni fogok a felhők között, de nem a hagyományos értelembe vett felhőkre gondolok, hanem csak az érzésre. Bár konkrétan nem tudom milyen lehet ott suhanni, de elképzelem olyannak amilyennek tudom, és az bőven elég lesz.
Jóóóó
Szárnyak nélkül repülök. Nincs szükségem támogatásra. Senki nem tudja elvenni azt, ami nincs. És mivel semmi sincs, és mégis minden VAN, nagyon boldog vagyok ettől.
Rezgéseim világában minden tökéletesen a helyén van. Minden, amit szeretek, ami tetszik, amitől jól érzem magam, amitől teljes vagyok, minden ott van. Minden az enyém. Senki nem veheti el. És ha nem akarom, nem is tudhatja meg senki mi is az, ami nekem kell. Ez az én kis titkos világom.
Azt akarok, amit csak akarhatok. Amit csak elképzelhetek az enyém. Mindenem megvan. Körülvesz a Bőség. A Jólét. Itt és most, és mindörökké. Ettől szárnyalok én. Vagy inkább csak lebegek, suhanok, figyelem, ahogy puhán körülölel a sok szeretet, gondoskodás.