374. NAP
Ez már automatikus lett nálam, de amint kilépek az utcára egyből felnézek az égre, nappal a felhőket, a szikrázó kékséget csodálom, este pedig a csillagokat. De nem csak felpillantok, valahogy úgy marad a nyakam :) Néha azon kapom magam, hogy néznek az emberek… Hogy veszem észre ezt mikor én felfelé nézek? Biztos a harmadik szem :) Nem zavar, csak akkor van gáz, ha mondjuk egy oszlop, vagy kutyapiszok közelít. De eddig még egyikkel se volt gond, és az ég is mindig szép. Ha meg már megfájdult a nyakam, akkor nézem a fákat, és a bokrokat. Hiába a betonrengeteg, sok itt a zöld. Földanya nem hagyja magát. Érzem, és éreznem is kell.
Múltkor este hazafelé magához hívott egy fa, megölelgettem. Majd pár méterrel arrébb neszre lettem figyelmes, hát nem egy süni bóklászott arrafelé? Óvatosan közelítettem, barátkoztunk. Egészen közel engedett magához, én jobban féltem, hogy esetleg megharap vagy tudom is én mit tenne ijedtében – mondjuk, hirtelen gömböcösödik, és jól megszúr? :) Megszagolgatta a kezem, de nem is zavartam soká, mert épp vacsora után kutatott. Nagyon édes volt. Gondolatban mondtam neki, hogy szeretem. Ez jó érzéssel töltött el.
Egyébként szeretek beszélgetni az állatokkal, de mostanság észreveszem magam, hogy ha ezt hangosan teszem. Rájöttem, hogy ők jobban értik az érzést. Nem kell kimondani, csak gondolni, érezni, amit szeretnék tudatni velük. Nagyon jól működik. Látom a szemükben, hogy értik. Komolyan mondom, régi vágyam, hogy állatokkal foglalkozzak. Lehet, hogy ezzel is kezdenem kellene hamarosan valamit. Mindenesetre nyitott vagyok a témára, és tudom, érezni fogom, ha beköszönt a lehetőség.
Készen állok bármiféle változásra. Tudom, hogy minden a javamra szolgál, és tudom, hogy jól fogok dönteni. Bízok önmagamban. És bízok az Égiekben.