38. NAP
A lelkesedés megint rám tört, és fogalmam sincs, hogy mitől. Minden esetre nagyon jó érzés. Szinte „falom” a vonzással kapcsolatos olvasmányokat. Most megtaláltam a Hicks házaspár A vonzás törvénye című könyvét. Bele-beleolvasgattam. Persze a nagyját, vagyis a lényegét már kívülről tudom, de 2 perc olvasás után megint találtam hasznosat, újat, reménykeltőt. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez is a vonzás törvényének köszönhető, hiszen bármit olvasok, nézek mostanában, hamar kiszedek belőle magamnak újabb információt. Ez akkor is így van ha sokadjára olvasok egy könyvet.
Reggel egész jókedvűen keltem, majd d.e. valami elrontotta a hangulatom, kifejezetten borús voltam. De észrevettem, érzékeltem a nem jó érzést okozó gondolatokat és próbáltam jóra fordítani. Azon gondolkodtam, hogy eszembe jusson már valami jó érzés. Valami, ami boldogsággal tölt el. Csak nincs meg az a gondolat. Már napok óta keresem, hogy ha ilyen helyzet adódna, „elsüssem”. :) Ha lenne háziállatom szerintem könnyebb dolgom lenne, mert a kis szőrmókok mindig nyugalmat és jókedvet váltanak ki belőlem. De mivel nincs, még is, mivel érhetném el, hogy bármilyen rossz gondolatot lecseréljek egy sokkal jobbra? Valószínűleg nem mindenkinek ilyen nehéz ezt megtalálni, talán csak én bénázok itt és szokás szerint túlbonyolítom. Az nekem nagyon megy. Na, nyakon csíptem egy negatív mondatot! A túlbonyolítás nem jó, sőt, ha bármi előtt ott van a „túl” az nyilvánvalóan nem a legjobb. Mostantól igyekszem a dolgok egyszerű oldalát megközelíteni, a problémákat a lehető leghatásosabb módon megoldani.
Azt vettem észre, hogy ha jó kedvem van, akkor szinte akadálymentesen átmehetek akármennyi zebrán. Ha boldogan, jókedvűen sétálok az utcán, megnyílnak előttem a kapuk, úgy érzem, hogy mindent az irányításom alatt tartok- persze jó értelemben. Ilyenkor az egész Univerzum nekem dolgozik. Hihetetlen érzés. Ma is kipróbálom :) Bezzeg mikor rossz napom van, hiába esik az eső, hiába babakocsival vagyok, hiába át kellene engedniük– mégsem áll meg csak a sokadik autó. Ez apróság ugyan, de még is mekkora örömöt okoz a felismerés!
A lelkesedésemre visszatérve annyit még elárulnék magamról, hogy elképesztő módon képes vagyok belevetni magam valamibe, ami nagyon érdekel. Ha tényleg tudni akarok valamit, vagy elérni egy célom, akkor nincs mese, meg kell tudnom, el kell érnem. Nincs más választásom. Minden követ megmozgatok, a kíváncsiságom határtalan. Képes vagyok ennek érdekében mindenféle meglepő, olykor pedig zavarba ejtő kérdéseket feltenni. Nincs ez máshogy mostani vágyammal sem. Ezért is vagyok most kicsit furcsa helyzetben, mikor is tulajdonképpen nem tehetek semmit. Az olvasáson, gondolkodáson, érzelmeim figyelésén kívül nem sok teendőm van. A vonzás törvényével kapcsolatos minden dolgot elméletben csillagos ötösre tudok, nagy részét a gyakorlatban is. Mit tehetnék még?
Valószínűleg „csak” annyit, hogy élem az életemet, a lehető legboldogabban és közben sokszor gondolok a Házamra, ami jó érzéssel tölt el. Nem kételkedem, nem aggályoskodom. Csak hiszem és tudom, hogy én már megteremtettem, már az enyém, csak azt a „szintet” kell tartanom, hogy ténylegesen eljuthasson hozzám.
És mikor ezt elérem – MERT ELÉREM! – akkor integetek ennek a nagy, zsúfolt és zajos Fővárosnak és útnak indítom Fizikai Énemet a Magyar Tenger felé. :)
Nem Fizikai Énem már ott van, már abban a Házban él, a Házamban, és arra vár, hogy Fizikai Énem is csatlakozzon hozzá ebben a nagy boldogságban!!!