380. nap
Szeretem mikor valami kedvelt dolog rendszeressé válik. Szeretem, ha beépül az életembe. Ha egy időre bebetonozódik, mert én úgy akartam. Úgy képzeltem el. De a világ változik, nofene, már megint a változás szele!
Az a tudat tölt el reménnyel, hogy minden változásnak indul, mielőtt beköszönne a megszokottság unalmas érzése. Mielőtt kiszámíthatóvá válnának a mozzanatok. Mert az sokszor jól hangzik, hogy tudjuk mire számítsunk, de szerintem számítani egyáltalán nem jó. Várni, hinni, remélni, hogy az Univerzum gondolataink által úgy irányítja az életünket, hogy az nekünk a legjobb legyen. És tudjuk, hogy mi irányítunk, csak nem mindegy hogy odafigyelve vezetünk, vagy bekapcsoljuk a robotpilótát.
Nálam különösen igaz, hogy minden eddigi tudásom ellenére „szeretek” visszahúzódni a megszokott, kényelmesre „kiült” fotelembe. De nem azért, mert az jó nekem. Csupán az állandónak tűnik. Talán ezért is könnyebb egyetérteni a sopánkodó emberekkel, mert ezt szoktuk meg, ilyennek tűnik körülöttünk a világ. Sőt, úgy gondoljuk ez maga a Világ. Pedig nem! Csak egy napot töltsetek el sikeres emberek között… Egyből átalakul a világkép :)
Az vagy, amire gondolsz. Azt kapod, amire gondolsz. Könnyű mondani ugye? És ugye milyen könnyű bevonzani azt, amiről szent meggyőződésünk van? Tehát a mostani érzéseinket, élethelyzetünket könnyedén fenn tudjuk tartani. És nem azért, mert ez jár nekünk. Hanem, mert ezt hisszük, mert itt vagyunk, erről van már tapasztalatunk. Ez nem kerül semmilyen erőfeszítésbe. Csak tesszük a megszokottat. Ha kilépsz belőle valami újdonság kezdődik. Belépsz életed vezérlőpultjába. Kikapcsolod a robotpilótát és átveszed az irányítást. Végre új utakra sodor az Univerzum, melyek sok izgalmat, feladatot tartogatnak.
Végre azt teheted, amit szeretnél. Csak tudni kellene, hogy mi is az…
Sokminden! Talán némelyikek ellent is mondanak egymásnak. Sőt, biztos. De azt hiszem, ebbe nem kellene jobban belemélyednem...
A fő irányvonal, az a lényeg. És még az is kérdéses!!
Ti tudjátok mit akartok a legjobban? És mi az amit a legjobban el is tudtok hinni? Elgondolkodtató…
Merj nagyban gondolkodni, azt mondják. De vajon nekik ez a „nagy” igazán nagynak számít? Mert ha „nagyra” gondolok kisebbnek érzem a megvalósulási rátáját. Pedig tudom, TÉNYLEG! Hogy bármi, de bármi megtörténhet, amit el tudunk képzelni, és mégis. Ezeknél el szoktam akadni ott, hogy egyből akarok mindent, olyan meg nem igazán szokott történni :)