382. nap
Szeretek szeretve lenni. Folyamatosan szeretve vagyunk, csak be kell, hogy fogadjuk. Kinyitni egy kaput...
mindig ilyen gondolatok kerítenek hatalmukba mikor lassú, kedves, szívet melengető zenét hallgatok. És a toll is kellemesen siklik a papíron, már-már szépen írok :) Mert amúgy nem, de most úgy érzem.
Átölel a Mindenség Szeretete. Lebegek egy köztes állapotban. Nem tudom mi ez, de nem rossz. Nem húz a szívem semerre. Ritka pillanatok egyike. Magam vagyok, magamnak. Elég vagyok. Egy vagyok. Szeretetben.
Árad a Szeretet <3
Mennyire jó érzés mikor kitisztul az agyam, nem áramlanak, kavarognak a gondolatok mindenfelé.
Most úgy érzem, hogy akarattalanul végre sikerült elérnem ezt a tiszta és szabad állapotot. Fogalmam sincs, hogy minek köszönhetem, de nagyon jó. Úgy érzem, hogy sikerült kitennem jónéhány "cuccot" a csomagtartóból. Minden könnyebb. átfutott rajtam a libabőr. Nincs mi összezavarjon, nincs mi felkavarjon.
Pedig most, hogy elkezdtem befelé figyelni itt cikáznak bennem mindenféle múlt-képek. Eddig lezáratlan ügyek. Most mégsincsenek rám hatással. Szabad vagyok. Elindulok, immáron terhek nélkül. Könnyed, szinte súlytalan vagyok. A zene is csak átszűrődik rajtam.
Figyelmeztető üzenet belülről, mert elkalandoztam: csak legyél, és kész!