384. nap

2013.09.11 14:05

 

 

Rájöttem, hogy nem úgy van az, hogy megbékélsz a helyzeteddel, elfogadod, majd egyszer betoppan a szebb, vágyott jövő. Az elfogadás csak olyan szinten működik jól, ha én csupán nem lázadok, hanem egyszerűen élem tovább az életemet, és tudom, hogy csak innen léphetek tovább. Tehát megbékélek az életemmel, hogy negatív ne áramolhasson, és hittel tekintek szép jövőm felé. Mintha a nyáriszünetet várnám :)

Tudom, hogy nem tudok leragadni, folyton nyüzsgő természetemből adódóan nálam a ragasztó sem tart soká. Azt hiszem, hogy lenyugszok, jól van, lehet ez a végállomás, de egy szempillantás alatt mégis megváltozhat minden.

Gondolok egyet és HUSS...