385. nap
Köszöntelek csodás zene. Csak úgy simogatnak a hangjegyek. Közelítenek a gondolatkikapcsoló gombhoz. Igen, nekem olyan is van, de csak ritka pillanatokban tisztul ki annyira a kép, hogy megleljem. Rejtőzködik, próbálkozik. De lassan egyre rutinosabb leszek és már tudni fogom merre keressem!! Addig is, megelégszem egy kis halkítással...
Amikor írok gondolkodok? Néha. Egyébként meg csak mozog a toll magától, a fejem pedig tisztul. Végül kiül arcomra az elégedettség és békesség. No nem mintha írás közben zaklatott lennék - bár volt már rá példa - de egyszerűen csak jó érzés megírva látni lényem egy részét. Ez most elég magyartalanul hangzott, igaz? Ez jött, ezt kellett írnom.
Egyébként arra is jó az írás, hogy javul a koncentráló képességem. Ráadásul írás közben elterelődni is nehezebb. Csak itt vagyok, csak most. magamnak, nektek... akihez el kell, hogy jusson, oda el fog.
csak szórjuk a gondolatokat, de nem céltalanul. Már az elejétől tudtam, hogy célja van. Elsődleges haszonélvezője természetesen én vagyok, mert ha nem kezdem el, ki tudja hol járnék. Mind lelkileg, mind fizikailag.
Sokan élnek úgy, hogy lelkileg teljesen máshol járnak, mint ahol fizikailag vannak. Életüket nem is élik igazán csak kiszolgálják a testet, de nem tudják hol a helyük. Úgy érzem, hogy én is éltem így, és talán kicsit még most is. De az írás valamiféle csatorna lett Felsőbb Énem és köztem. Így üzen nekem, így talán a nagyját meg is hallom. Talán megrázom magam és felébredek ebbe a csodálatos Világba, hogy megteremthessem a saját csodáimat. És akkor megnyílik a kapu és szabadon áramolhat lelkem, miközben megélem minden fizikai tapasztalás örömét. Úgy az igazi ;)