386. nap
Számítógép nélkül maradtam, már napok óta. Furcsa, hogy nem furcsa, pedig a mindennapjaim részévé vált. Örülök, hogy így alakult, mert kellemes ez a kényszerpihenő. Szinte nincs minek ellenállni, szabadon tehetek bármit, amire eddig nem adtam magamnak időt.
A toll is jól esik a kezemben, kicsit retrónak is érzem, vicces :) Vagy mégsem? Eddig jobban szerettem géppel írni, de talán most váltok. Jobb a feeling. És a gondolatok is szebben görbülnek így :) Ennek ellenére hullámzó hangulatúak. Hiába hajtogatom magamnak is, hogy minden változik, haladjunk, és ne bánkódjunk azon ami most van. Valahogy most nehezebb.
Talán azért, mert most több ponton érzem a bizonytalanságot, mint korábban. Pozitívnak kell lennem, ahogy régen.
Hiszen előttem ragyog fényes jövőm bármikor, amikor úgy döntök, hogy betekintek. Amikor úgy döntök, hogy a mostani helyzetet azért tudom jobban kezelni, mert a hitem erős. Azzal sosem volt gond. Csak én annyira hittem, hogy rögtön akartam. Majd eljön annak is az ideje. Szóval türelemlecke. Megint és mindig. De hogyan fejlődhetnék?
Belső béke... minden örök, és minden a maga idejében van jelen az életemben.