43. NAP
Egyre erősebben kezdem érezni az Erőt. Azt tapasztalom, hogy szinte már semmi nem tud kizökkenteni olyan mértékben, hogy elrontsa a kedvem fél óránál tovább. Tehát ez a fél óra amit még „megengedek” magamnak a dühöngésre, rossz kedvre. De ezt sem kellene. Ezt is le lehet szűkíteni nullára. És le is fogom.
Nem rég olvastam, hogy ha kellemetlen szituációval találkozunk, akkor igazából nem a helyzet jelenti a legnagyobb gondot, és nem akkor érezzük magunkat a legrosszabbul, hanem mikor rágódunk rajta. Mikor újra és újra átpörgetjük, gondolkozunk rajta, és ezáltal még mélyebbre süllyedünk. Egyszerűen csak ezzel kell felhagyni. Előfordul az életben, hogy találkoznunk kell olyan emberekkel akik kellemetlen érzés váltanak ki belőlünk stb.,de ha tudatosan lezárjuk a „témát” miután a találkozó véget ért, akkor az esetek többségében ez csak 5-10 vagy 30 perc kellemetlenséget okoz. Megspóroljuk magunknak az előtte és utána lévő napokban a felesleges rossz hangulatot.
Annyira érzem az Erőt, hogy a tegnapi kéréseimet teljesen befejezettnek érzem. Érzem, hogy már megkaptam. Olyan megnyugtató, felszabadító érzés! Bízom benne, hogy sokáig fog tartani. Már pedig nem csak bíznom kell, hanem hinnem is. Ezen dolgozok.
Szeretném a nap nagy részében boldognak, megelégedettnek, lelkesnek és felszabadultnak érezni magamat.
A nap nagy részében boldog, megelégedett, lelkes és felszabadult vagyok. :)
Egyre kíváncsibban várom, hogy hogy hozza el számomra az Univerzum legnagyobb vágyamat.
A tegnapi beteljesülésemből kiindulva már sejtelmem sincs hogy fogok hozzá jutni, de nekem ezzel nem is kell foglalkoznom. :)