44. NAP
Ahogy múlnak a napok egyre izgatottabb leszek. Főleg, mikor elkezdek ide írni, és meglátom, hogy már a 44.napnál járok! Már elképesztően közel a célom. A napokon csak úgy átsiklok, már nem akadok fenn semmin. Vagy egyszerűen már nem kerülök olyan helyzetekbe amin kiakadhatnék, mert már nem azt vonzom? Ez könnyen meglehet. Már a békességet, boldogságot, szeretetet vonzom. Meglepő, de azok az emberek is békességet árasztanak akiknek a közelében idáig mindig feszült lettem, mert olyan témákkal traktáltak.
Újfajta vizualizációs szituációt találtam ki, olyat ami már korábban is működött, bár kevésbé tudatosan csináltam akkor. Tehát úgy képzelem magam a Házamba mostanában, hogy pl. ülök a Házbéli szobámban, nézem a padlószőnyeget, és gondolkozom, hogy milyen színű legyen helyette, vagy pl. a konyhapultot végigsimítom, kinyitom a konyhaablakot, hogy bejöjjön a friss levegő stb. Mikor ezeket képzelem úgymond vica-versa lesz a vizualizáció, mert arra gondolok, hogy milyen lesz akkor mikor már tényleg ott leszek és tényleg ezeket fogom csinálni, és akkor arra fogok visszaemlékezni, hogy jéé, milyen is volt mikor még csak beszéltem róla, de most itt vagyok tényleg. Sokszor előfordult már velem ilyen az életem során, hogy valahova odaképzeltem magam, de pont így, és arra és gondoltam, hogy milyen érzés lesz tényleg ott lenni és úgy visszaemlékezni a mostani képzelődésemre. Tudat alatt mindig tudtam, hogy ott leszek, biztosan ott leszek valamikor, hiszen én azt már most is úgy látom, mintha megtörtént volna. Most ez annyiban más, hogy tudatosabb lett – nem csak tudat alatt tudom – és időhöz is kötöttem, márpedig úgy, hogy mindig érzem a hideg téli fuvallatot az ablakból mikor ott kinyitom.:) Persze az idei télről beszélek! Érzem a 2012-es tél fuvallatát. :)
Szóval, mindent összevetve, most már olyan simán megy minden. Már nem erőlködök, már nem aggódok. Csak hagyom, hogy vigyen a sodrás. El kell kapnom az örvényt, hogy elérjem a lelkesültség állapotát.
Elképesztő, hogy most is mikor itt ülök, annyira érzem az Univerzum Erejét. Érzem, hogy nekem dolgozik, és hogy végre azért dolgozik amire vágyok. Végre kezembe vettem az életem irányítását. Most már pitiáner dolognak tartom vágyaim megteremtését. Nap mint nap újabb apróbb vágyakat küldök ki, és ezek felől egyáltalán nincs kétségem, hogy a megfelelő időben meg is kapom. Már ez az érzés is megelégedettséget okoz.