45. NAP
Ma már azt vettem észre, hogy meggyőződésemmé vált az a tudat, hogy ott fogunk lakni már ezen a télen. Egyszerűen tudom. Már nem görcsösen vágyok rá, nem utálom a mostani helyzetemet, sőt, megbékéltem vele. Hiszen ahhoz, hogy valami jobbat teremtsek először a jelenlegi helyzetemmel kell jóban lennem. Ha nem érzem jól magam, nem vonzhatok jót. És ha valami nem tetszik a mostani életemben az negatív érzéseket vált ki, ami szintén nem vonzhatja a vágyamat. Nehéz ez egyébként. Nehéz elérni a mindennapos békességet, nyugalmat. Ma ráleltem, és azon vagyok, hogy fenn tartsam ameddig csak lehet. :)
Elgondolkoztam, hogy mik azok a dolgok amik közelebb visznek balatoni otthonomhoz. Van itt néhány tárgy, ami segít a bevonzásban.
Pl.
- egy kis üvegcse balatoni kavics amit apukámtól kaptam idén nyáron, mikor körbebiciklizte a Balatont. Egyből odakötöttem a kívánság falam mellé.
- egy vékony fahasáb amit az ajtóra lehet akasztani, ráfestve egy hóember – tavaly karácsonyra kaptam balatoni barátunktól,balatoni fából van és azóta is ott lóg az előszobában :) És majd a Házamban is ott fog lógni a kulcsok között, lesz rajta 1 fontos kulcs.
- a konyhai üzenő táblára kiraktam egy régi telefonkönyvet amin balatoni vitorlás van, amint épp suhan a vizen + egy aranyrudakat ábrázoló telefonkártyát is oda raktam :)
- kívánság falam
Most ennyi jutott eszembe, de biztos sok van még. Lehet, hogy apróságnak tűnnek, de én tudom, hogy számítanak és besegítenek. Nagyon vizuális típus vagyok, ezért nekem mindig mindenről kell kép. Mindent látnom kell. És mindent jól meg kell néznem, legalábbis ami érdekel. De ez most nagyon is a hasznomra fog válni, mert a vizualizáció kellőképp előre lendíti a vágyam beteljesítését!