46. NAP
Most úgy ültem le ide a gép elé, hogy nincs semmilyen gondolatom. Mint amikor az ember el akar lazulni és azt mondják neki, hogy gondoljon a nagy semmire. Na, azt mégis hogy? Nekem sose ment. Most viszont remekül teljesítek! Így kell nekiállni egy blogírásnak. :)
Végig gondolva a napjaimat, arra jutottam, hogy nagyjából semmi említésre méltó nem történt. A lelki állapotom „stagnál” egyfajta emelkedett, lebegő állapotban. Furcsa érzés. Olyan mintha kívülről szemlélném magam. Viszont csak így tudtam eljutni oda, hogy minden lepereg rólam. Még mindig nem akadok fenn semmin amin korábban igen, és igazán nem tudok kijönni a sodromból. Ha kislányom megint nem akar délután aludni és inkább a szoba közepére táncolja magát az ággyal, hát igen, akkor kicsit kiborulok, de 5-10 perc kell és huss! :) Talán eleve úgy kellene csinálnom, hogy ha érzem, hogy valamin ki fogok akadni arra gondolok, hogy 5 perc az egész és túl leszek rajta. Lehet, hogy akkor bele se megyek a fölösleges dühöngésbe. Igen, ezt ki fogom próbálni. Ez olyasmi, mint egy korábbi megállapításom, hogy minek is mérgelődök fölöslegesen, úgy mintha kitüntetést adnának érte?! Ekkor pedig átfordul mulatságosba, ami ugye nem lehet rossz érzés, és ha valamit viccesnek találok nemigazán lehetek mérges. Ez tény. Ezzel a gond meg is oldva – legalábbis elméletben. Azon leszek, hogy minél többször alkalmazzam felfedezésemet.
Már csak arra nem találtam megoldást, hogy mivel is dobjam fel magam, mikor ilyen „semmilyen” hangulatban vagyok. Mivel emelhetném a rezgésszámomat. Állandó jelleggel izgatottnak kellene lennem a rám vár fantasztikus élmények miatt? Sokszor vagyok izgatott és boldog, de amikor istenigazából semmi, de semmi nem történik akkor mégis mire fel legyek izgatott?
Délután mielőtt lementünk sétálni kicsit esőre állt az idő, majd el kezdett cseperegni. De ennyi, kitartóan csepegett. Sikerült vennem egy csúcsszuper gumicsizmát magamnak – amitől nagyon boldog vagyok – és ki akartam próbálni szinte azonnal. Azt kívántam, hogy bárcsak esne annyira az eső, hogy ne legyen ciki a gumicsizma+esőkabát. :) Már elindultunk sétálni, amikor hívtak, hogy elkezdett ömleni az eső és biztos, hogy most akarunk lemenni? Persze én nagyon boldog lettem, mentem is vissza, és magunkra öltöttük az esőruhát. Teljesült a vágyam! És mint egy kislány én is pocsolyáztam kicsit és örültem, hogy esik az eső. A végén már annyira szakadt, hogy nem tudtunk maradni, de legalább le lett tesztelve a bevonzott esőkabátom+gumicsizmám. :)
Visszatérve a legfőbb vágyamra, számba vettem, hogy mi van még ami akadályozza teljesülését. A Hicks-könyvekben olvastam, hogy ha tiszta vágyat érzünk valami iránt akkor az nagyon hamar bekövetkezik. A tiszta vágy pedig azt jelenti, hogy csak pozitív érzelem kísérheti a gondolatot. Amikor vágyunkra gondolunk, nem lehet benne negativitás. Tehát ki kell iktatnom a csekély félelem és aggódás érzését. Amint ezt áthidaltam vágykapum kinyílik és besétálhatok új Házamba.
Ugyanennél a témánál ráleltem a boldogság fogalmára, arra az állapotra amit én unottságnak, semmilyenségnek hittem.
A vonzár törvénye c. könyvből: „ Amikor azt mondjuk „boldog” nem arra a le-fel ugrabugrálós izgatottságra gondolunk. Mi egy emelkedett, könnyű szívű érzést értünk alatta, annak érzését, hogy minden rendben van.”
Ez hihetetlen, megvan a szó arra ahogyan érzem magam! Úgy tűnik mégsem vagyok unalmas hangulatban. :) És most, hogy tudom, hogy ez a boldogság állapota, sokkal lelkesültebb lettem. Boldog kezdet a nap hátralévő részéhez.