47. NAP
Szeretnék úgy érezni, mint a 30. napon. Az letaglózó és egyben felemelő volt. Hihetetlen érzések jöttek elő. Nagyon- nagyon jó volt az Örvényben lenni. Szeretnék megint belezuttyanni, szeretném ha beszívna magába. Állandóan benne kellene lennem.Végre megint tettre késznek és lelkesnek érezhetném magam. Úgy érezném, hogy a képességeim és lehetőségeim határtalanok. Pedig az anélkül is így van, hogy úgy érezném. Csak ha nem érzem úgy, akkor nem tudatosan használom a képességeimet és kevesebb lesz az olyan teremtésem ami igazán kedvemre való. Már pedig az a célom, hogy minden teremtésem tudatos legyen, hiszen ha minden kedvemre való a világomban, akkor elégedett, boldog vagyok és megegyezik a rezgésem Belső Énemmel.
Lássuk csak, hogy is értem el a 30.napon? Nagy hatással volt rám ez a szám ,éreztem a beteljesülés közeledtét. Most is ezt érzem, bár ahogy az idő múlik, nehezebb kitartani. De ami mindig visszazökkent az kedvenc mondatom:
Nem beszélhetünk semmiről túl sokáig úgy, hogy idővel ne jelenne meg életünk tapasztalatában.
Úgyhogy nincs más választásom, mint elfogadni a tényt, hogy a Házam „közeledik felém”, méghozzá olyan sebességgel amilyen gyakran beszélek róla. Elfogadom a tényt, hogy a Házam már az enyém. Elfogadom a teremtésemet. Engedem, hogy átlépje Vágykapumat és megtapasztalhassam azt csodálatos életet amit általa kapok.
Szerencsésnek érzem magam, hogy megtaláltam a számomra tökéletes Házat. Bár ez nem szerencse. :)
Várom és még mindig elvárom a megérkezését. Nem kérdezgetem, hogy hol van már. Tudom, hogy gyorsasága csak rajtam múlik. Nem kell érte senkivel sem versenyeznem, nem kell türelmesnek se lennem. Mindössze annyi a dolgom, hogy boldogan várom abban a meggyőződésben, hogy feltétlenül és minden körülmények között meg kell történnie, mert a Vonzás Törvénye így működik. Ezt nem vonhatom kétségbe. És nem is fogom. Örömmel átadom magam az érzésnek. :)
Még 1-2 apróbb gyakorlattal is rásegítettem vonzásomra. Az egyiknek a lényege, hogy egy lap tetejére felírtam vágyamat, alá odaírtam, hogy miért is szeretném, és erre az oldalra ami csak jött odaírtam. Erőlködés nélkül, amikor már nem jutott több eszembe megfordítottam a lapot és oda írtam azokat az okokat, amiért hiszem, hogy meg fogom kapni. Jó érzés volt írni és közben ráhangolódtam megint a vágyamra.
A másik gyakorlat arról szól, hogy be kell tenni egy tízezrest a pénztárcádba, majd gondolatban elkölteni annyiszor amennyiszer szeretnéd. A lényeg, hogy mikor járkálsz az utcán és meglátsz valamit amit szívesen megvennél, gondolj a tárcádban lapuló tízezresre, és arra, hogy ezt is megvehetném. De ne költsd el. Így gondolatban akár ezerszer is elköltöd, ami rezgések szintjén már egymillió forint. Ez jót tesz Bőséged áramlásának. Kipróbálom, ártani biztos nem árt :)
Most jöjjön a rezgésszám emelés.
Ma gyönyörű napom van, csak boldog, kiegyensúlyozott emberekkel, eseményekkel találkozok.
Érzem a belső békét, átjár a nyugalom és a szeretet.
Ma nem ítélkezem, mindenkit úgy fogadok el ahogy van.
Mindennek a jó oldalát keresem, ha nem találom, másra terelem a gondolataimat.
A mai nap fontos teremtésem szempontjából, ma megerősítem hitemet, vágyamat és elvárásomat.
Bőségben élek.
Egészséges vagyok.