49. NAP
Tegnap este megint volt egy bevillanásom. Egy olyan határozott érzésem – egyfajta bizonyosság - ,hogy bizony mi már idén télen tényleg ott fogunk lakni a Házamban. Annyira hálás vagyok ezért a jelért. Megint a legjobbkor jött, és megint nagyon erős volt a hatása! Ha ez minden nap így lenne, sokkal-sokkal kiegyensúlyozottabb lennék. Talán nem is tudnának megingatni a napi események, a világ dolgai, az emberek véleménye. Most már ez is vágyammá vált, hogy kérek még bevillanásokat!
Olvastam valahol egy érdekes gyakorlatot a pénz bevonzására. Kipróbáltam, leírom hogyan is működik. Először is elővettem a havi számlakivonatomat, majd minden elköltött pénzösszeg elé a mínusz jelet pluszra írtam át. Az összegek végére pedig három nulla került. :) Kivétel nélkül, minden összeghez, a záró és nyitóegyenleghez is. Nagyon élveztem. És jó érzés volt azokat az összegeket leírni. Kiraktam a falamra, nézegetem, magaménak tudom, befogadom. Bízom benne, hogy hatásos lesz. Aki írt róla, a sikeréről számolt be, úgyhogy működnie kell.
Ma egy kicsit rosszabb hangulattal indultam, de sikerült lecsillapítani a kedélyeket. Az idő gyönyörű, az élet csodás, és minket a Bőség Univerzuma vesz körül. Tudom, hogyha a kedvem borúsabb, akkor nem vagyok összhangban Belső Lényemmel. Ugyanis ő arra törekszik, hogy a lehető legjobbat kapjam, hogy vágyaim teljesüljenek, és megtaláljam lelki békém. Ha nincs aggódás a béke már meg is jelent. Minek aggódni? Túl sok a gondolkozás. Agyunk egyszerűen nem tud nem gondolkozni. Állandóan kavarognak a gondolatok. Gondolatok, amik az adott körülményekre reagálnak. Nem tudjuk kiszűrni, leállítani őket, maximum figyelmen kívül hagyni. Sokszor azon kapom magam, hogy miközben olvasok már rég elkalandoztam valahová máshova. És közben olvasok is, mert haladtam a sorok között, csak sejtelmem sincs, hogy mit! :) Ezt kellene kikapcsolnom. Mert ilyenkor általában agyalok, felpörgetem magam, teljesen feleslegesen. Ha rájönnék végre arra, amit már korábban is leírtam, hogy az élet úgy van jól ahogy van? Hogy minden úgy jó ahogy van? Minden azért van úgy, mert én úgy akartam. Lehet, hogy még nem tudatosan, de akkor is kinyilvánítottam vágyamat. Mindent én teremtettem. Nem függök másoktól. Mások nem teremthetnek nekem.
Ideje, hogy a kezembe vegyem megint a teremtéseimet, ideje, hogy megszokásommá váljon az érzelmeim figyelése. Hogy ne csak keseregjek, morogjak, majd megint morogjak azon, hogy ma éppen morgós kedvem van.:) Ennek nincs sok értelme! Tehát, figyelek az érzelmeimre, ha rájövök, hogy kezdek negatív irányba menni, javítok rajta. Felrázom az agyamat, „rászólok”, hogy héj, ezt azonnal hessegessük el, jöjjön valami jó! Annyi szépet, csodálatosat tudok gondolni. Akkor minek pazarlom a drága időmet kellemetlen gondolatokra? Ez teljesen természetellenes. Ezt jól megbeszéltem magammal, üzenet kézbesítve :)
Kitaláltam magamnak még egy gyakorlatot, aminek még nem tudom a kimenetelét, de szerintem hasznos lesz. A lényege, hogy leírom minden olyan dolgot, eseményt, tárgyat, embert ami idegesít, vagy zavaró valamilyen szinten, és ezután átfordítom jóra. Vagyis elképzelem, hogy nem idegesít, nem feszélyez, nem zavar, hanem pont az ellenkezője, örülök neki, felvidít, megkönnyíti az életemet. Így leírva még jobban hangzik, biztos vagyok benne, hogy segíteni fog. Fontos, hogy a rossz oldalt hamar kizárhassam, ne időzzek vele sokat.
Mai megerősítéseim:
Csodás napom van.
Minden békés, nyugodt.
Egy újabb nap, egy újabb lehetőség a teremtésre.
Vidám és kiegyensúlyozott vagyok.
Minden szép és jó és úgy van jól ahogy van.