52. NAP
Átbillentem. Már nem vágyok úgy a Házamra, már nem aggódok, már nem türelmetlenkedek. És miért? Mert már bizonyosan tudom – ez lett a meggyőződésem - ,hogy az enyém, és ott fogunk lakni hamarosan. Nekem semmi többet nem kell tennem, mint eddig, csak továbbra is tudnom és hinnem kell. Ennyi az egész!
Vágyam, már tényleg a küszöbön van! Már csak egy hajszál – vagy még annyi se – választ el tőle! Nagyon izgatottan várom. Egyszerűen nem lehet másképp, ez törvény. És nekem nagyon tetszik ez a törvény. Hálás vagyok neki. És hálás vagyok az Univerzumnak, hogy megismertette velem, és hogy mindig minden körülmények között működik! Eddig sokszor inkább féltem tőle – ha pl. jött egy rossz gondolat, nehogy megtörténjen stb. – de már nem félek, mert tudom, hogy én irányítom az életemet. Át vettem az irányítást. Minden úgy történik, ahogy megteremtem, ahogy szeretném.
Nagyon jó ötlet volt a hálakő-gyakorlat. Sokszor eszembe jut, és mindig van is valami amiért hálás lehetek. Újabb és újabb dolgokat fedezek fel amiért hálálkodhatok. Nem rég a babakocsiért voltam hálás, legutóbb pedig az akváriumban úszó halacskáimért. :) Minden nap ezernyi dolgot találok aminek örülhetek. Ki ne akarna így élni? Mért kellene befásulni? Az élet annyira izgalmas és érdekes, annyi lehetőséget tartogat! Szerintem nem is elég rá egy élet, annyi mindenre kíváncsi vagyok. :) De valahogy megoldom ;)
Múltkor úgy sétáltam az utcán, hogy mosolyogtam közben, valószínűleg egyfajta megelégedettség is sugárzott rólam. Az emberek úgy néztek, nem is értettem. Talán szokatlan volt a látvány? Ha jobban belegondolok nem sok embert látok egymagában mosolyogni. Nem ez a megszokott. De valahol mindent el kell kezdeni. ;)