55. NAP
Ma újabb vonzásaim érkeztek meg hozzám. :)
Kb. másfél-két hete eldöntöttem, hogy megszerzem magamnak nyomtatott, könyv formában is A vonzás törvénye című könyvet Hicks-éktől. Annyira alapvető, és az egész életet behálózó-összefoglaló a témája, hogy úgy érzem elég gyakran fogom olvasgatni. Elkezdtem keresgélni, de rájöttem, hogy elég ritka könyv, sehol nem árulják (még használtan sem). Ez persze nem tántorított el, mert tudtam, hogy úgy is megszerzem. Már itt van a kezemben – a kívánt ár alatt jutottam hozzá – az előszó pedig hozzám szólt, egy az egyben leírja, hogy mit éreztem/gondoltam mikor végre a kezembe vehettem a könyvet. Nagyon-nagyon boldog voltam. Azóta is olvasgatom, bár nem célom, hogy „kiolvassam”, inkább tanulok az egyes fejezetekből.
A másik dolog egy gumicsizma a kislányomnak. Tökéletes, áron alul, pont mindenben megfelel. És mikor leltem rá? Tegnap este, ma pedig már itt van. Ez a vágyam is nem rég fogalmazódott meg bennem, hamar teljesült is. :)
Hú, annyi minden kavarog a fejemben, annyi mindent írnék, de az akkor egy nagy összevisszaság lenne.
Folytatnám azzal, hogy meghallgattam A bőség törvénye hanganyagot, reményt adott és örömöt. Újra lázban égtem, közben is és utána is. Most már kicsit alább hagyott a „láz”, de valószínűleg azért, mert annyi minden másra figyeltem. Nem értem rá ezzel foglalkozni. Most meg kell állnom, hogy átgondoljam ezt, ugyanis, nincs olyan, hogy valamire nincs időm. Ezt már évek óta mondogatom egyébként – és hiszem is – de most már átláttam a mélyebb értelmét is. Arra van időm amire akarom. Mindenre van időm. Ami örömet okoz arra meg főleg! :) Egyszerűen csak ezt kell észben tartani. Egyébként ha jobban belegondolok az egész napom ebben telt el. Boldogságban, sikerélményekben. És nem agyaltam rajta, hogy akkor most igen, jól kell éreznem magam, vagy mondjuk jön egy rossz gondolat és fordítsuk át. Nem. A mai napon nem kellett megdolgoznom azért, hogy jól érezzem magam. A Jól-Létben voltam. Lebegtem. Öntudatlanul, de mégis tudva azt, hogy boldog vagyok és minden úgy jó ahogy van.
A reggelem úgy kezdődött, hogy miközben szárítottam a hajam jött egy érzés, egy jövőkép, hogy hamarosan ott szárítom, ott készülődök, abban a fürdőszobában – az egyikben a három közül :) -. Szóval jól indult a napom és jól is folytatódott.
Nagyon lelkesítő, mikor látom, hogy egy vágyam beteljesül. Mikor már érzem és tudom, hogy megkapom, hogy biztosan az enyém lesz az az igazán örömteli érzés. Amikor ténylegesen megkapom akkor is örülök, de talán nem annyira mint mikor a küszöbön állok. Furcsa dolog ez. Talán nem is akarom őket annyira, csak az akarás és a megkapás érzése lelkesít? Az biztos, hogy jó dolog és mindenképpen jót tesz a közérzetemnek. :)
A Házamat egyértelműen akarom. Egyértelműen tudom, hogy jobb lesz ott nekem is és a családomnak is. Itt nem egyszerű lakótér-változtatásról van szó. Itt levegőváltozás is lesz. Erre vágyom. Ez a következő célom.
Úgy vettem észre, hogy mostanában csökkent a vágyaim megfogalmazása és teljesülése közötti idő. Az elején még 1 hónap, majd 3 hét, 2 hét, 1 hét... A Házam már itt is van. 55 napja fogalmaztam meg vágyamat a Házzal kapcsolatban, az pontosan 7 hét. Hű, de sok! És mégis milyen rövid időnek tűnik. Egyre közelebb engedem magamhoz. Egyre jobban merek hinni benne. Bár most már inkább tudom, hogy megkapom – ez nem kérdés. Már nem csak hiszem, hanem tudom is. Nincs visszaút – mert nem akarom. Tehát ha kinyilvánítottam vágyamat, és továbbra is azt akarom, tisztán akarom és hiszem, tudom, hogy megkapom, akkor az enyém. A Házam kulcsa ott vár. A Házam nem érti, hogy mért nem lakjuk már be? Hiszen ő már 7 hete tudja, hogy mi megyünk oda, hogy én leszek a következő tulajdonosa. Akkor én még mire várok?? Szeretem megszemélyesíteni a tárgyakat, barátságosabbak és elérhetőbbek lesznek ezáltal.
Mindennapi szépségeim
Kezdem elragadtatni magam a képek terén, szinte mindenben látok valami szépet, ma majdnem lefényképeztem egy sima padot is. :) Elképesztően hasznos lett nekem ez a gyakorlat, amikor elkezdem sorra veszem észre a leghétköznapibb dolgok szép oldalát. Nem is bírok betelni vele. De úgy gondolom nem szükséges naponta száz képet felraknom, inkább csak az előételt kínálgatnám:
