58. NAP
Azt mondtam, hogy nem megy a vizualizálás? Micsoda?? Ezt a kijelentésemet nem gondoltam át teljesen. Hiszen, ha jobban megnézem egy napomat, akkor kb. fél óránként vizualizálok! Minden nap! Nem 15-20 percig tart, csak néhány mp. vagy perc, de többet ér mint a napi 20 perc!!! Szinte a napom felében már érzem, és tudom hogy ott vagyok! A napom felét már az a boldog érzés tölti ki amit ténylegesen érezni fogok mikor beköltözünk!!!Ez nem semmi! Ez már nagyon közel van a megtapasztaláshoz. Tulajdonképpen már most is „tapasztalom”.. :) Hú, micsoda gondolatok, ez egyre jobban tetszik! Még hogy nem megy a vizualizálás…:)
Szóval megy ez, csak nem ütemszerűen. Már automatikus és szinte észrevétlen lett, annyira beleivódott a mindennapjaimba.
Múltkor beszélgettem egy ismerősömmel, aki említést tett nagyon gazdag barátairól, akik közbeszerzéssel foglalkoznak. Nem nagyon tudtam mi az, ezért még kb. 3 mondatot beszéltünk erről. Még aznap este kaptam egy emailt, amiben közbeszerzés képzést hirdetnek :) Hát nem vicces? Már az is jó, hogy gazdag emberekről hallok, akikről eddig nem. Egyből ráeszméltem, hogy ez egyértelmű vonzás. A bőségre gondolok, ami úgy nyilvánul meg a kezdetekben, hogy másoktól hallom, majd gazdag emberekkel találkozom, majd én is megtapasztalom fizikai valójában is a bőséget. Abszolút nem irigyeltem tőlük, kicsit úgy éreztem magam, hogy akár rólam is beszélhetnének. Nem éreztem magam kevesebbnek, nem sajnálkoztam, nem vágyakoztam. Abban a pillanatban a bőség érzése járt át. Egyre közelebb van a rezgésszintem a jóléthez.
Nemrég említettem, hogy elkezdtem a tízezres gyakorlatot. Nem érzem, hogy hatásos lenne, vagy valamit nem jól csinálok. Mikor elkülönítettem azt a pénzt, már is szegényebbnek éreztem magam. Úgy éreztem, hogy az már nincs. És mára már el is felejtettem, hogy ott van. Az első néhány napban még lelkesen költöttem, de azóta nem is nagyon jártam olyan helyen ahol ennyit el szeretnék költeni. Mit csinálok rosszul? Valahogy nem tudok azzal azonosulni, hogy ott a pénz, látok valamit ami tetszik, arra gondolok, hogy megvehetném, de még se veszem meg. Ebben meg mi a jó? Tudom már. Ez a gyakorlat azoknak lett kitalálva, akik szeretnek várni a vágyaikra, szeretnek vágyakozni, és nem hisznek az azonnali megvalósulásban. Én nem ez a fajta ember vagyok. Szeretek mindent azonnal megkapni, néha türelmetlenkedek is emiatt, de leggyakrabban azonnal meg is kapom amit szeretnék, vagy legalább is nagyon hamar. Erre vagyok berendezkedve, ez a meggyőződésem :)
Rájöttem, hogy miért nem siet eljönni a jelentős javulás az életemben. Hiába változtattam meg a gondolkodás módomat, - nem aggódok annyit a pénz miatt, sőt minden miatt kevesebbet aggodalmaskodok – hiszen még mindig elég kevés idő telt el azóta mióta elkezdtem változtatni. Kell a dolgoknak kifutási idő. A régi gondolkodásom abszolút nem passzolt ehhez az újhoz. Régebben kimondottam pesszimista voltam. Az volt az elvem, hogy mindig mindenben a legrosszabbra számítok és így nem érhet csalódás, ennél már csak jobb lett. Ezt folyamatosan mondtam és gyakoroltam is. Majd mikor már a pénzzel is kellett foglalkoznom állandóan számolgattam, írogattam, spóroltam. Nem mertem elengedni magam. Sokat aggódtam és vártam a csodát.
Már legalább 5 éve bennem van, hogy várok valami hatalmas történést. Valami nagyon nagy jót. Tudom, hogy eljön, tudom, hogy nem kell sokáig várnom rá és nagyon boldog leszek mikor megérkezik hozzám. Sokszor elképzelem, hogy felszabadultan örülök neki. Eddig csak lebegtettem ezt a várakozást, nem hittem benne eléggé. De most végre határozottabban kijelenthetem, hogy igen, készen állok rá, befogadom és elvárom azt a nagy jót ami rám vár. Már meg van hozzá minden szükséges tudásom, hogy elfogadjam.
Este rábukkantam egy filmre, ajánlom mindenkinek aki nem látta. (Louise L. Hay – Éld az életed) Az első fél óráját emelkedett állapotban néztem végig, annyira jól hatott rám. Visszaigazolást nyert minden eddigi gondolatom, tevékenységem a vonzás törvényével és az élettel kapcsolatban. Különösen nagy örömmel töltött el, hogy végre láthattam magát Esther Hicks-et megszólalni egy interjúban. Annyira felemelő őt nézni és hallgatni, egyszerűen átjár a szeretet. Legszívesebben megölelném :)
Újabb kifogyhatatlan örömforrásom a kislányom. Úgy döntöttem, szemlélni fogom az életét, tevékenységeit, mimikáit, észjárását, mozgását. Persze eddig is ezt tettem, de most kitüntetett figyelmet fog kapni tőlem. Ez nem azt jelenti, hogy elkényeztetem, csak csendben figyelem. Nagyon nagy boldogságot tud kiváltani belőlem, mikor nézem ahogy teljesen bele tud merülni egy-egy dologba. Olyankor kikapcsolok, és átadom magam ennek az érzésnek. Ő még egy a Forrásenergiával, nincsenek aggodalmai, berögzültségei. Az élete úgy teljes ahogy van. Róla kell példát vennem, mindenkinek a gyerekekről kellene példát venniük. Hálás vagyok, hogy ő van nekem és, hogy ilyen okos, gyönyörű, értelmes, ügyes, változatos, kíváncsi és szórakoztató :) Minden percet megér a vele töltött idő, így nem éri meg kihagyni bármit is!