67.NAP
***Minden egyes dolog ami történni fog veled, már létezik, ott van a tudatodban.***
Erre a mondatra ma leltem rá. Megfogalmaztam ezt én már máshogy is, de ez így most ütős volt. Rádöbbentett megint erre a nagy igazságra. Mindent mi teremtünk ami velünk történik, minden először a tudatunkban, a gondolatainkban van jelen. Akár akarjuk, akár nem. És ez a szép ebben, nincs igazságtalanság! Mindenki – kivétel nélkül – azt kapja amire gondol.
Sokszor jut eszembe az, hogy ez egy verseny az Univerzummal. Valamit kinyilvánítottam, megcéloztam, és az Univerzum pedig elvárja, hogy addig meg is valósítsam. Pedig ez nem igaz. Nincs semmiféle elvárás, feladat, az Univerzum akkor „boldog” ha mindenkit boldognak lát. Viccesen néha az is eszembe jut, hogy mikor jó kedvem van akkor, nevetnek „odafönt” is, hogy jaj, de jó, végre jól érzi magát, így kell ezt csinálni ;) Tetszik ez a gondolat.
Kissé elkalandozok most, de írnék a bőségemről.
A bőség érzését keresem már az elejétől fogva. Viszont az a helyzet, hogy kicsit megrekedtem. Nem találom ezt az érzést. Hallgatom a hanganyagot, olvasom a könyvet, olvasgatok a témáról, és abban mindenki egyetért, hogy tényleg nem kell ahhoz fizikai valójában is tulajdonolni, hogy gazdagnak érezzük magunkat. De még mindig itt lebeg fölöttem a nagy kérdőjel, hogy hogyan??? Az apró trükkök, gyakorlatok amiket eddig kipróbáltam ideig-óráig használtak. Addig teljesen jól működtek, igazán jól éreztem magam. De mivel én viszonylag türelmetlen ember vagyok, ha néhány napig nem történik semmi – csak a költekezés – hajlamos vagyok lesodródni az útról. Elveszítem a lelkesedésemet. Mit tegyek, hogy hosszabbra nyújtsam, sőt, végtelenítsem a lelkesedésemet, kitartásomat?
A folyamatot ismerem: érzem a bőséget, hiszek benne, elvárom, megnyilvánul valamilyen formában, ez megerősíti a hitemet, továbbra is hiszek, felerősítem a bőség érzésemet, még több bőség árad hozzám, majd még jobban tudatában leszek, még tovább erősítem magamban, hiszen már látom a bizonyítékait, amik folyamatosan érkeznek hozzám, egyre nagyobb volumennel. Ez így nagyon is jól hangzik, és tudom, hogy így működik, de mit csináljak a köztük lévő résekkel? Azokkal a hézagokkal amikor nem árad a bőség?
Túlbonyolítom a dolgokat. Mindig is ez volt nálam a buktató, belemegyek a részletekbe, akkor is ha nem akarom tudni. Ez egy kíváncsi embernél így működik. Hogy ne legyek kíváncsi? A kíváncsiság jó dolog. Ez által sok mindent megtapasztalhattam már eddig, sok érdekes dologra, tudásra tehettem szert. Persze sok olyan is volt köztük, amit úgy igazából nem akartam tudni, de hajtott a kíváncsiság. Most is ez van. Mindenre kíváncsi vagyok. Próbálom kizárni az olyan dolgokat, amik vélhetően rosszat tennének a kedvemnek. Pl. hallom a mentőautót, és ki tudja miért, de mindig megnézem, kinézek az ablakon. Ennek meg mi értelme? Tudom hogy néz ki egy mentőautó :) De miután kinézek, akaratlanul is hozza a hozzá kapcsolódó gondolatokat – mi baj lehet, jaj szegény stb.. - . Ez nem válik a hasznomra. Tehát az automatikus reakcióimra is oda kell figyelnem. De úgy érzem egyre jobban megy. Ez nem megy egyik napról a másikra, idő kell a berögződöttségek finomítására.
*Önmagam felemelése*
Hálás vagyok kreativitásomnak, kitartásomnak, humorérzékemnek, kíváncsiságomnak, mérhetetlen tudásszomjamnak, praktikusságomnak, ügyességemnek, hitemnek, akaratomnak, pontosságomnak, őszinteségemnek, bizalmamnak.
Minden nap számba kellene ezt vennie mindenkinek, nagyon hasznos. A legtöbb ember nem értékeli eléggé értékeit. Minden ember értékes. Amit mi természetesnek veszünk lehet, hogy másoknak nem adatott meg. Persze az összehasonlítás sosem jó, de gondoljunk bele, hogy mennyi minden jó van bennünk. Mennyi mindent szeretünk magunkban. Aki szereti, elfogadja önmagát, másokat is tud szeretni és elfogadni. Mindig magunkkal kell tisztában lennünk, ez az első és egyetlen lépés :)