69. NAP
Köszönöm kedves olvasóim a sok elismerést! Hálás vagyok nektek, és örülök, hogy tetszik amit írok. :)
Ugyan nem az számít, hogy mások mit gondolnak rólam, de aki ismer valamennyire tudja, hogy nagyon is érdekelnek az emberek reakciói. Csodálattal, érdeklődéssel és gyakran meglepődve figyelem az embereket körülöttem nap mint nap. Nem a kémkedés szintjén, de azért tényleg minden érdekel. Sokat kérdezek, sok választ kapok, és sok elhallgatást. Sokan mondták már, hogy te aztán tudsz kérdezni! Bárcsak a suliban is ennyire ki mertem volna nyílni. Mindenesetre szeretem azt aki vagyok, örökös érdeklődésemnek köszönhetem, hogy mindig találok valami érdekeset. Sokszor eszembe jutott már, hogy vajon ezt, hogy kamatoztathatnám? Miért jó az másoknak, hogy én kíváncsi vagyok? Talán, ha valaki amúgy nem mondana el valamit, de én még is kiszedem belőle, és utána ő örül, hogy végül elmondhatta. Ezáltal megkönnyebbül, vagy esetleg mondhatok neki valami hasznosat másmilyen nézőpontból.
Hát igen. Szeretek tanácsokat osztogatni, sokszor kéretlenül. Igazából nem kioktatni akarok senkit, csak szeretem elmondani a véleményem, és szeretem ha meghallgatnak. Én egy ilyen kommunikatív lény vagyok. Érdekes, hogy ez nálam már 1 éves koromban elkezdődött, amikor kitaláltam magamnak egy halandzsa nyelvet, hogy beszélgethessek. Aztán azt folyamatosan zúdítottam a körülöttem lévőkre. Azóta is szeretem ha kérdeznek, szeretem ha mesélhetek, de nem ilyen tananyagos szinten. A vizsgákon annyira nem élveztem a mesélést :)
Szóval, amit adhatok másoknak az a sok-sok tanács, tipp, ötlet. Kéretlenül is. Optimista hozzáállással fűszerezve és rendkívül nyitottan a spirituális világgal kapcsolatban.
Magam is tanulok, hiszen még szemtelenül fiatal vagyok :) (egy anyuka mondta nekem ezt a játszótéren még nyáron, nagyon megtetszett).
Mostanában nem tárgyakat, nem pénzt, hanem körülményeket vonzottam magamhoz.
Például régóta mondogatom, hogy a kislányom milyen jó, kezelhető okos, ügyes stb., és mostanában tényleg rendkívül jó gyerek, türelmes, kedves stb.
A párommal is csodás a kapcsolatunk.
Sokszor találkozok emberekkel mikor arra szükségem van, mégis véletlenül.
Egy apró poén amin még most is nevetek:
Kovászos uborkát ettünk, elfogyott, kimentem még egyért, 20mp múlva hoztam felkockázva. Párom nem hitte el, azt mondta, hogy mi vagyok én, valami mesterszakács? Hogy vágtam fel ilyen gyorsan? Közben pedig úgy van elrakva az ubi az üvegbe, hogy 4 részbe van vágva, de mégsem esik szét. Szóval nekem kb. csak 10-20 szelés és lesz belőle rengeteg apró ubi. :) Nem árultam el neki a titkot,de azóta is ezen nevetek. Azt az arcot!!!! :)
Az ilyen események éltetnek. Ezek úgy fel tudnak dobni!
A másik a kártyázás. Nagyon élvezem. Sajnos rég „űzhettem” ezt a hobbimat. De most már tényleg meg fogom szervezni magamnak, mert ez így nem járja!
Az utam kikövezve, a csillagok és a Hold világít, vezérlőrendszerem megbízhatóan jelez nekem és én tudatában vagyok a képességeimnek – így folytatom életutamat.
Záporoznak rám az ötletek!