72.NAP
Ez a tengerimalac dolog bejött. Már más is használja :) Viszont mindent nem old meg. Csak tüneti kezelés.
Kicsit eltávolodtam a forrásomtól. Ennek ékes bizonyítéka, hogy napok óta fáj a fejem. Lehet a front is? Mindenesetre nem fájna ha csordultig lennék hálával és örömmel. Jut eszembe, a hálakő! El is felejtettem. Annyira pici, a zsebem pedig annyira nagy, hogy elvész. De ma még hasznát veszem az biztos! Mindig van miért hálálkodni, mindig van minek örülni. Persze, nem azt mondom, hogy minden percben, de azért legalább a nap felében.
Miért vagyok most hálás?
Hálás vagyok, a kislányomnak, hogy ilyen szépen és sokat alszik, én pedig addig írhatom a blogom.
Hálás vagyok, hogy ma nem esik az eső és egész meleg van.
Hálás vagyok minden jó gondolatomért.
Hálás vagyok az estékért.
Közléskényszerben szenvedek. Fura szokás, de sokszor mikor valamin gondolkozok elképzelem, hogy szólnának/ mit fognak szólni mások hozzá. Mit szólna ő, ha ez meg ez történne. És sok mindent el is mondok az embereknek – persze nem idegeneknek, de azért nem kell, hogy évek óta ismerjem őket - . Sok apró részletet, és talán nem oda illő dolgokat is az életemből. Szeretem megosztani másokkal, és szeretem ha mások is megosztják velem az életüket.
Van olyan, hogy hagymapirítónő? Na, az szívesen lennék, nekem nagyon bejön ez a dolog! Az illata meg a látvány. Oda vagyok meg vissza. :)
És a habosítás. Ez a másik. Egyszerűen élvezem a habosítást, jobban mondva a sikálást ami habot okoz. Annyira tetszik! A legkülönfélébb dolgokat kezdtem el lesikálni, jó sok habbal. Annyira szép a fehér és sűrű hab! Bolondos lennék? Vagy ez az élet? Annyi minden van. Annyi minden mellett elsiklunk, vagy csak egyszerűen nem akarunk foglalkozni vele, rutin.
Le akarok lassulni! Lassítás, stop. Hol van az élet stop gombja? Vagy a szünet? Amikor minden megáll – csak én nem – és végre jól körülnézhetek, szemlélődhetek. Elég gyakran használnám ezt a funkciót.
Vidékre költözök. Lelassulok. Hagyok időt az örömnek. Kiteljesedem. Élvezem az életemet.
És ez így van jól.