74.NAP
Meg vagyok győződve egynéhány dologról. A maiak a következők:
A párnámnak szüksége van arra a minimum nyolc órára amíg a fejem belesüpped. Erről nincs vita, ha nem kap ennyit akkor mérges leszek. :)
A fülhallgatómnak külön örömet okoz, hogy amint elteszem – persze gondosan feltekerve – egyből összegabalyodik. Hogy hogy csinálja, az jó kérdés. De szerencsére amint rájöttem erre a gazságára, már csak nevetni tudok rajta bogozás közben. :)
Hát igen, megint örömömet lelem a tárgyak megszemélyesítésében…
Kezd kikristályosodni a könyvem mondanivalója. Mélyen belül már tudom egy ideje, és készülök is rá, de csak most nyitották fel a szememet. Ami még hiányzik hozzá az az idő. Nem sok. De még valamennyi.
Mindenesetre én kivárom. Mi mást is tehetnék? :)
Elkezdtem olvasni egy könyvet a humorról. Nagyon hasznosnak találom. Ebben találtam ezeket a vicces mondatokat tréfás feliratok címszó alatt – munkahelyünk, otthonunk kellékei lehetnek.
„Soha ne birkózz egy malaccal, mindketten piszkosak lesztek, és a malac még élvezi is.”
„Egyél meg minden reggel egy varangyot. Ennél rosszabb már nem történhet veled a nap további részében!”
Hát, ezeken szakadtam! Odanéztem a kád szélén ülő sok-sok gülüszemű halacskára és ők is velem nevettek. :) Ilyenkor minden mosolyog. Bárcsak ne zökkennék ki soha!
Most az a vágyam, hogy minden nap találkozzak legalább egy ilyen nevetséges szituációval. Így is sokat nevetek ha van kivel, de ez a felhőtlen röhögés jól esik azért. :)