75.NAP
Elmehetek hivatásos felhőnézegetőnek? Olyan szívesem elemezgetném a bárányfelhőket, viharfelhőket, keresgélném az alakzatokat, csodálnám a színeket.
Persze csak önmagam gyönyörködtetése céljából. Szakmai szempontból nem sokat tudnék hozzászólni :)
Ma van az idei év utolsó 10 milliószoros napja. Minden amit ma gondolunk, teszünk 10 milliószorosan jön vissza. Amit most megteremtünk, sokkal gyorsabban ér el hozzánk. Úgyhogy ma különösen fontos, hogy milyen a kedvem és mik a meghatározó gondolataim.
Szerencsére jókedvűen keltem, ahhoz képest, hogy a párnám megint nem kapta meg amire vágyott.. :)
Már átrendeztem a szobát – ezt maximum 2-3 hetente megcsinálom. Egy újabb fantasztikus verziót találtam ki, és végre az ablakhoz került az étkező. Nagyon jó a napfényben, felhőket nézve enni! Ezzel egy fokkal közelebb kerültem balatoni ablakos konyhámhoz ;)
Úgy érzem nagyon közel a beteljesülés. Izgatottság lett úrrá rajtam. Most, hogy ennyire megbékéltem a jelenlegi helyzetemmel, és tulajdonképpen majdnem olyan boldog vagyok, mint akkor leszek ha ott élek, elértem a megengedés állapotát. Persze még nem teljes az öröm, mert sajna az anyagiak még most is felzaklatnak. Nem is értem, hogy miért. Olyan sokáig kitartottam, és olyan sokáig nem zavart és nem éreztem hiányát semminek, de most ha csak a pénzre gondolok feszült leszek. Ki kell ezt iktatnom magamból. még mindig túl sokat agyalok.
Oké, a teendő:
ha valami kell megveszem, nem számolgatom a pénzt, csak kiköltöm rá és kész – majd arra gondolok, hogy amit most kiadtam többszörösen visszakapom az Univerzumtól, mert engedem áramolni
nem gondolok a számlákra – vannak és lesznek, az összeg szinte állandó, és mi mindig ki tudjuk fizetni mindet.
nem beszélek a páromnak arról, hogy ezt meg ezt kell venni, csak megveszem, így lemarad az aggódás része, az a bizonyos „de miből?”
nem számolgatom a pénzem, de egyenlőre nagyobb kiadást nem eszközölök, hogy ne csorbítsam az önbizalmam e téren
Megvan! Azért aggódok jobban a pénz miatt, mert most, hogy úgy érzem mindenre képes vagyok, több mindent is akarok. Hirtelen sok vágyam lett. Ha az emberre rászakad egy kisebb vagyon általában elkezd gondolkozni, hogy mit akar/kell venni. Hát én is ezt teszem. És akkor nézegetem a neten, újságokban, utcán, gondolkozok, hogy mit is. Annyi mindent szeretnék. És nem csak nagy dolgokat. De az apróbbakból sokat. Márpedig sok kicsi is sokra megy. És mivel én nagyjából mindent azonnal szeretnék megkapni – az azonnali beteljesülés híve vagyok – elég rosszul érint, hogy mégse tehetem meg. Lejjebb kell adnom, vagy csak egyszerűen szüneteltetnem kell ezeket a vágyaimat. És ezzel vajon jobb lesz? Tudom szüneteltetni? Szerintem maradok az általános kiadásoknál és azoknál amik feltétlenül szükségesek – és ezeknél nem spórolok! Így megmarad, sőt nőhet is a bőség érzésem. Áramoltatom a pénzt – ami ugye csak egy eszköz. A bőségemhez nincs szükségem hatalmas mennyiségű pénzre. Elég csak az erőt a hatalmat érezni, azt, hogy mindenre képes vagyok és mindent megtehetek.
Ez így van. Nap mint nap emlékeztetnem kell magamat, hogy jutottam el oda ahol vagyok. Nem kellett erőlködnöm, nem kellett pontosan megterveznem, csak kimondtam, akartam és vágytam rá. Persze valahol elképzelhetőnek is tartottam, mert anélkül nem valósult volna meg. Minden amit el tudok képzelni meg is tudom teremteni.
Száz százalékosan el tudom képzelni magunkat balatoni házunkban.
Sokszor összemosódik a valóság a képzelettel. Sokszor nagyon élethű a képzelet. Sokszor nagyon erős a hitem, és legtöbbször nagyon akarom.
Bocsánat, a hitem mindig fix, mert egyszerűen tudom, hogy ott fogunk élni. Tudom. Még most is úgy vagyok ezzel ahogy korábban leírtam: kinézek az ablakom, a kilátásom egyébként nagyon hasonló ahhoz amit ott látok majd az ablakból – ha letakarok egy részt a kezemmel :) - és elképzelem, hogy már ott nézek ki az ablakon miközben arra emlékezek vissza mikor még itt néztem ki az ablakon és arra gondoltam, hogy milyen lesz majd erre visszaemlékezni mikor majd ott nézek ki az ablakon…stb. :) Hosszúra sikeredett a magyarázat, de szerintem teljesen érthető és biztos vagyok benne, hogy sokan voltak már így ezzel. Nekem már rengeteg ilyen élményem volt, mindig megtörtént, mindig ott voltam/ azt csináltam előbb-utóbb. Csak az közte lévő idő a kérdéses, nem pedig a megvalósulás. Ebben száz százalékig hiszek.
Megnyugtató ezzel a tudattal élni.