81.NAP
Támadt egy-két nagyszerű ötletem, úgyhogy most azokon dolgozok.
Az jutott eszembe, hogy mivel most nagyon más dolgokkal foglalkozok mint a Házam, ezért szinte nem is fogom észrevenni mikor bekövetkezik a vágyam, csak mikor már benne vagyok. Mikor már ott állok a Házamban, akkor jön a bevillanás, hogy héj, teljesült a vágyam!!! :) Vagy ez az ilyen nagy dolgokkal azért nem egészen így működik? :)
Ma nagyszerűen telik a napom, még az idő sem tud lehangolni. Essen csak, és sötétedjen már kettőkor, nekem nem kottyan meg! Semmi sem árthat nekem, semmi sem ronthatja el a kedvem. Hiszen minden csodás. Az életem sínen van. A kislányom élete sínen van. Minden rendben van. És tudom, hogy már csak jó dolgok történhetnek velem, mi több, csak fantasztikus és hihetetlenül boldog események következhetnek életem további részében! Ez tény. És amit tényként kezelek abban hiszek, azt elvárom és az bekövetkezik. Szeretem a tényeket. Olyan megkérdőjelezhetetlenek. Márpedig én mindent megkérdőjeleznék ha tudnám. De a tény az tény.
Egyre gyakrabban látom – szinte minden nap – azt a kutyust, aki annyira emlékeztet balatoni barátaink kutyusára. Mondhatni egy az egyben ő az, pedig nem egy gyakori fajta. Ha meglátom rámosolygok, és a Gazdinénijére is, és eltölt az öröm és a bizonyosság érzése. Szeretem a jeleket. A jelek bíztatnak és utat mutatnak. Mindig is hittem a jeleknek, bár néha átesek a ló túloldalára és már olyan dolgokon is filózok, hogy ha most egy piros autó jön balról akkor nekem jobbra kell mennem.. :) Ez egy kicsit túlzás – talán.
Sokféle helyre beregisztrálok – megadom a lehetőséget mindennek, persze a hírlevelek profi kiszűrésével – és ilyenkor meg kell adni a várost ahol lakok. Mindig mikor leírom, hogy Budapest, mosolygok, és arra gondolok – sőt inkább ez egy bevillanás - , hogy még ezt írom, de nem sokáig, hamarosan már más lesz az irányítószámom, az utcám, a megyém, a kilátásom, az életképem, a bankszámlám,…és még sorolhatnám. :)
Egyre erősebb bennem a vágy és tudat, hogy idén már nem itt töltöm a szilvesztert. Változások elé nézünk. Szükségünk van a változásra. Egyre több költöző embert látok. Én is beállok a sorba. De nem akárhová fogok költözni, hanem a Házamba!
Pakolok, megrendelem a költöztetőt, beülünk a kocsiba és mi is leutazunk. Kipakolunk, örömáriázunk, vígadunk, ölelgetünk, telefonálunk, mesélünk, boldogok vagyunk, kupit csinálunk, rendet rakunk, szépítgetünk és szeretve élünk.
*** Egy hivatalos hívásnál rengeteg szám benyomása után megszólalt az „ügyintéző”, bár én nem voltam benne biztos, hogy nem-e az automata válasz kapcsolt be. Néhány másodperc csönd után rájöttem, hogy élő személy, majd jót mosolyogtam magamban. ***