85. NAP
Az a helyzet, hogy várakozó állásban vagyok. Nem is tudom mit tegyek, írjak róla vagy sem? Még nem jött el hozzám az érzés, ezért nincs mit írnom. Kicsit pangás van, kicsit toporgás.
Mindenesetre volt némi időm szelektálni itthon mostanában, felraktam sok mindent a netre, hogy eladjam. Csak nem akart kelleni senkinek! Erre tegnap már azt gondoltam, hogy nem igaz, hogy nem veszik meg őket, vigyék már, nekem útban vannak! :) Na hogy alakult? Ma „csak” három dolgot adtam el és még ma érte is jönnek…:) Megy ez mint a karikacsapás!
Úgy érzem, hogy nagyobb lett az erőm. Eltűnt az „árnyék” ami befedte. Nagyobb a hatósugaram és gyorsabban is hat. Már elég csak átfuttatni az agyamon valamit, majd gyorsan elengedni – nem foglalkozni vele – és bumm, ott van. :) Így működik a Vonzás törvénye, és így segít az Elengedés művészete. :) Pedig korábban az elengedést tartottam a legnehezebbnek. Hiszen ha valamire vágyunk, akkor akarjuk, gondolunk rá. Így nehéz elengedni. De mióta ez automatikusan működik nálam – nincs rágörcsölés – megy mint a karikacsapás. Ez jó érzéssel tölt el.
A Házamat is „elengedtem” már egy ideje, mert volt idő mikor csak a hirdetést nézegettem és aggódtam, hogy valaki lecsap rá. Mintha olyan olcsó lenne, hogy akárki megveheti! :) Pedig volt drágább is, levitték az árát. Ahhoz képest már olcsónak találtam! Persze az ismerőseim rádöbbentettek, hogy ez még mindig nem az a kategória amit olyan sokan megengedhetnek maguknak, sőt, amire olyan sokan vágynának.
Szóval rám vár továbbra is, várja a telet, a havat, hogy végre betoppanjak, lábammal érinthessem nappaliját. :) Iszok egy pohár vizet a konyhámból, erre a hatalmas élményre muszáj inni! Leteszem a poharat az asztalra, veszek egy igazán mély levegőt, elönt a boldogság, és megkérem a jelenlegi tulajokat, hogy akkor vezessenek körbe. :) Mintha most járnék ott először! Az emeleten lerogyok az ágyamra, majd nagy nehezen feltápászkodok, kinézek az ablakomon, meglátom a Balatont, kiráz a hideg, átcikázik a hátamon és az egész testemen a bizsergés, és egyszerűen érzem, hogy megérkeztem. Otthon vagyok. Otthon, édes otthon. :)
Ó, drága, hatalmas Univerzum! Annyira- annyira nagyon köszönöm, hogy létezel, hogy körülölelsz minket! Drága FöldAnya, ígérem, hogy gondozom, ápolom és mindig szeretni fogom azt a kis FöldDarabkát amit nekem átnyújtottál.
Az életem a lehető legjobban alakul. Az anyagiak feltörekszenek, a lelkem megnyugszik. Új vágyak ébrednek bennem, érzem, hogy nem hiába vágyakozok, hiszen bármikor megteremthetem. Erőm és hitem végtelen. Minden úgy van jól ahogy van, mindig a legjobb döntést hozom.