86.NAP
Alig vártam, hogy megírhassam legújabb csodámat! Hú, ettől kirázott a hideg.
Azzal kezdődött, hogy miután megírtam a bejegyzést, észrevettem, hogy mindjárt lemerül a laptop, ezért elővettem a töltőt, csatlakoztattam. De semmi nem történt. A töltő dobozán van egy visszajelző lámpa, na az sem világított. Ilyen még soha nem volt. Mindent kipróbáltam, de a helyzet változatlan volt. Hát ezt nem hiszem el! Még csak másfél éves és elromlik? Hogy képzeli? És különben is én egyáltalán nem akarok ilyen dolgokra költeni mint egy zsinór..(megjegyzem, hogy ha gyárit veszek az 15ezer). Ha még valami olyasmiről lenne szó, amit meg kell venni mindenképpen, és vehetek szebbet is,vagy ha már veszek, akkor újítok kicsit, stb. Mint például a mosogatószer, az ha elfogy, szeretek válogatni a márkák és illatok között, hogy most valami más legyen. De egy laptop töltőnél? Mind fekete, mind doboz, mind ugyanazt tudja, és ha új akkor se látszik rajta. Tehát semmi hasznom nincs belőle azon kívül, hogy tudok laptopozni. :)
A lényeg, hogy nem és nem, én nem akartam ilyenre költeni. És kész. Mikor ezen túljutottam, rájöttem, hogy vajmi kevés esélyem van arra, hogy bárkinek is lesz ilyen elfekvőbe, esetleg kapok egyet ajándékba mostanában.. :) Az emberek nemigen szoktak ilyet ajándékozni. Szóval, megnéztem nagymamánál a neten, hogy mi is választék. Innentől már sürgősen kellett, mert hát laptop és tv nélkül napokig! Nem mondom, hogy kibírhatatlan, de ha megoldható előbb is akkor inkább. :)Találtam viszonylag olcsót, de nem túl közel. Jó, megbarátkoztam a távolsággal, és megbarátkoztam azzal is, hogy most költenem kell ilyenre. Nem foglalkoztam vele, hazamentem azzal a tudattal, hogy másnap reggel az lesz az első, hogy elmegyünk érte.
Hazaérve ott találtam az ágyon a töltőmet. Ott pihent, keresztül-kasul. Fogalmam sincs mi indított erre, de a kezembe vettem – úgy mintha egy gyengélkedő hörcsögöt fognék – vigyázva, óvatosan, majd elkezdtem vele beszélgetni. Megsimogattam, mondtam neki, hogy jól van pihennie kellett egy kicsit, és ne haragudjon, hogy ennyire túlhajtottam, ezentúl vigyázni fogok rá, kímélni fogom. Csak akkor használom, ha tényleg szükséges. Mondtam neki, hogy nagyon örülnék ha megint működne, mert én szeretem, és szeretem rajta azt a kis zöld lámpát is – ami régebben mindig idegesített. Majd elvittem a konnektorhoz, bedugtam és VILÁGÍTOTT.
MŰKÖDÖTT. TÖLTÖTT. MŰKÖDIK. MEGJAVÍTOTTAM. Megjavítottam a szeretetemmel és a hitemmel. Hát én el se hittem. Még sosem csináltam ilyet és nem is hittem benne. De működik! Nem csak a töltőm hanem az elv is! Nagyon-nagyon boldog vagyok. Ez megint egy újabb bizonyíték az erőmre és a hitemre. Komolyan nem gondoltam ilyen szintű történésre. Szinte hihetetlen. Lebegtem.
Hosszúra sikeredett a történet, de minden részlet szükségeltetett a hatás érdekében. Hát nem nagyszerű?
Napról-napra egyre hihetetlenebb dolgok történnek velem!
Egyszerűen csak el kell határoznom, hogy ez és az rendben fog zajlani, megoldódik a lehető legjobban, és így is lesz. Úgy veszem észre, hogy ahogy az idő telik egyre gyorsabban teszem túl magam a problémákon. Ahogy a hitem nő, lerövidül az idő míg a gond megoldódik. Már annyi példa bizonyította, hogy így lesz/van, hogy nincs miben kételkednem. Csak továbbra is hinnem és elengednem. Nagyszerű ez a dolog!!! :)))