88.NAP
Újra megvilágosodtam! Pontosan azt csinálom, amiről korábban írtam, hogy nem így kell csinálni. Magam ellen dolgozok.
A helyzet az, hogy most nem túl rózsás a kedvem – még nem zajlott le a költözés stb. – és úgy vagyok vele, hogy majd ha beköltöztünk, majd ha berendezkedtünk, majd ha lezárult akkor leszek újra boldog és felszabadult, akkor fogom élvezni az életemet. Na ez egy nagy hülyeség. És erre tényleg csak most jöttem rá! Várakozó állásban vagyok, várom a jobbat, hogy majd akkor örülhetek. Ez így nincs jól. A mostnak kell örülnöm, mert jelenleg csak az minden amim van. Miért vesztegessem akár a várakozás idejét is komorságra? Igazából nem is várakozás, mert nem arról van szó, hogy állok a megállóban és várom a buszt…Közben történnek a dolgok. Az, hogy ez már el van döntve szinte lényegtelen. Inkább örülnöm kell, hogy ilyen bátor vagyok, hogy megállok a magam lábán is, hogy nem aggódok a jövő miatt – sőt, ellenkezőleg! -, hogy nem hallgatok a rosszmájúakra stb.
Most lett igazán jó minden! Mennyit mondogattam, hogy változást akarok, költözni akarok. Tessék, megkaptam. Milliónyi lépéssel közelebb kerültem a Házamhoz. Tisztábban látok mint eddig, jobban hiszek, mint eddig.
Ma, mikor a festő említette, hogy kéne még valami alapozás is a festéknek, mert így 5-6 év és elkezd leperegni, akkor azt vágtam rá, hogy ne foglalkozzon vele, mert én száz százalékra bizton mondhatom neki, hogy nem fogunk már ott lakni öt év múlva. Ebben biztos vagyok. És abban, hogy ezek után minden sokkal jobb lesz. Már csak a jót engedem be az életembe. Csak a békét és a szeretetet.
Örülök életem új fejezetének és izgatottan várom a fantasztikus fejleményeket!