89.NAP
Fránya egy dolog ez az ihlet. Vagy van, vagy nincs. Most éppen nincs. Erőltetni, siettetni, kigondolni nem lehet. Ilyenkor mégis mit lehet tenni?
Az egyetlen ami most eszembe jut, az, hogy nagyon nagy szerencsénk lesz. Hogy miért? Állandóan kutyapiszokba lépek! Vagy nyúlok. Kislányom belelép, én meg mikor leveszem a cipőjét, hát nem belenyúlok? :) Úgy vélem nem olyan egyszerű a magyarázata, hogy „ezen a környéken sok a kutyapiszok”. A magyarázat az, hogy szerencsém lesz – bár már most is szerencsés vagyok – de olyan hatalmas szerencse fog érni, hogy csak na! :) Szeretek ezzel a tudattal gondolni erre a kissé kellemetlen incidensre. Nincs rá más magyarázat. Vicces, de múltkor mikor átvágtam egy füves részen, éppen belemélyültem a lombkoronák látványába, mikor majdnem hanyatt vágódtam egyen. Utána nem sokkal pedig a járdán sétálva, átadva magam a csoki majszolásnak, megint megtörtént! Kicsit viccesen is nézhettem ki, mert tényleg majdnem elestem. :) Úgyhogy köszönöm, kedves kutyatulajdonosok, hogy megtiszteltek ezzel a lehetőséggel, elhozzátok nekem a szerencsét! :)
Megint túl sok gondolat kavarog a fejemben, ez lehet a bibi. Minden esetre jól vagyok, egyre jobban. Érzem a megtisztulást, felszabadulást.
Köszönöm, hogy ma is olvastatok, de kérlek ne várjatok most ennél többet!
Elteszem magam holnapra, de előtte még garantálom a vidám álomba merülést A humor gyógyító erejével. :)