91.NAP
Béke van és szeretet. Jelenleg csillapodóban vannak a kedélyek ott is, ahol nem is izgat, hogy milyenek a kedélyek, de azért mégis :)
Érezhetően nyugodtabbak vagyunk. Bár még csak egy éjszakát töltöttünk itt, új otthonunkban, már most érezni a különbséget.
Mint tegnap megtudtam, már rég meg kellett volna lépjem ezt. Már rég el kellett volna költöznünk. De csak most lettem elég erős ehhez. Minden egyes óra, minden egyes nap csak erősít engem. Megtaláltam az utam.
A Házamat akkor kapom meg, mikor teljes testemmel és lelkemmel akarom, befogadom és várom. Mikor nincs visszahúzó erő – ide Pestre -, mikor teljesen el tudok szakadni itteni létemtől. Hála az Univerzumnak, hogy nem teljesíti azonnal a kívánságaimat! Micsoda káosz lenne most! Nem lenne időm átgondolni, hogy mit is akarok igazán, se arra, hogy hogyan is akarom vagy mikor.
Tehát fokozatosan haladok előre. Lépésről-lépésre. Nem kell nekem látnom minden egyes megállót, elég ha a következőt észreveszem. A szűk látókör ebben az esetben nem is lenne olyan rossz. Ha messzebbre nézek, esetleg felzaklat amit látok, vagy megváltoztatom a fontos döntéseimet.
A Ház már az enyém, a szükséges pénz félre van téve, a szükséges szituáció el van mentve, ami még hiányzik az a hozzá passzoló lelkiállapot. Erre még némi időre van szükségem. De tudom, hogy mikor leszek ott, észre fogom venni.
Annak ellenére, hogy kicsit nyomasztóan telik a napom, jól érzem magam. Az utóbbi napok eléggé zűrösek, pörgősek voltak, kicsit lenyugodtunk, furcsa ez a pihi. Nekem még mindig tenni akarásom van! Tehetnékem van! :)
Nagy örömmel tölt el, hogy kislányom este és délután is olyan könnyedén, békésen elaludt, hogy öröm volt nézni. Ő is érzi a változást, de úgy látszik nem zaklatta fel, sőt!