92. NAP
Azt vettem észre, hogy mikor bele vagyok merülve valamibe, vagy sok a dolgom, akkor észre sem veszem az élet apróbb örömeit. Pedig ezt gyakorlom már három hónapja… Milyen könnyű megfeledkezni ezekről a dolgokról!
A mai világ valahogy azt sugallja, hogy ne állj meg, ne nézz hátra, ne gondolkozz, ne vedd észre a jót – nincs rá szükséged -, csak dolgozz, építs, tervezz előre, aggódj, költs, stb. Na én ebből nem kérek, köszönöm szépen. Örülök, hogy kikerültem ebből a körből. Most, hogy ezt tudatosítottam magamban, számba is vehetem a jó dolgokat amik történnek velem. Csak a jót, csak a szépet, csak az örömtelit.
Ma két dolgot is meg akartam venni – már terveztem egy ideje – és mindkettőből az utolsót sikerült. Ez valahogy tetszett. Megint olyan érzésem volt, hogy rám vártak – pedig teljesen különböző dolgok, egymástól független helyen. Ez siker.
Ma jó idő van – nem fúj a szél és nincs különösebben hideg.
Jókedvűen, kipihenten ébredtem.
Feszültségmentesen telik a napom.
Ma is boldogan emlékeztettem magam arra, hogy már nincs sok hátra és megkapom fizikai valójában is a Házamat. Ezt még mindig bizton tudom, sőt, azóta kaptam még egy nagyon nagy megerősítést is, plusz egy időpontot. :)
Örülök, hogy szinte bárhová megyek körülvesz a karácsonyi hangulat. Mindenhol megcsodálom a díszeket. Elönt az ünnepi várakozás boldogsága. :)
Ez egy igazán hasznos ötlet volt a részemről. Jó dolog észrevenni a jót. Mindig észre kell venni, és csak arra figyelni!
Ami most hirtelen még eszembe jutott, hogy egyre több ismerősömnek árulom el a honlapomat. Ezt mondhatjuk bátorságnak is. Ami azt illeti rokoni/ismeretségi körben még nem publikáltam, mert ez nem olyan téma, amire mindenki befogadó. Tehát aki eddig megkapta a címet vegye úgy, hogy nyitott a vonzásra – lehet, hogy ő vonzotta be? – és használja ki a lehetőségeket!