96. NAP

2012.11.27 14:15

 

Újabb megvilágosodáson kaptam ma magam! Legnagyobb és legjobb tanácsadóm nem más, mint saját magam. Már korábban is előfordult, hogy adódott valami probléma, vagy csak egyszerűen gondolkoztam valamin ami nem tetszett és végül magamban lerendeztem. De most egészen más megvilágítást kapott a dolog.

Valami nagyon felidegesített, és elképzeltem, hogy fogom elpanaszolni. Mivel nem volt rá alkalmam, hogy éppen akkor elmondjam az illetőnek, ezért elképzeltem, hogy mit is mondhat. De persze nem tudhatom sosem, hogy ki mit fog mondani, így gyakorlatilag a saját magamtól-saját magamnak választ hallhattam a fejemben. Meglehetősen logikus, és minden részlehajlást mellőző, ráadásul nagy megkönnyebbülést okozó válasz volt. És ekkor jöttem rá, hogy nem kell nekem senkinek sem panaszkodnom – azt amúgy se kellene, de van, hogy jólesik – elég csak picit elgondolkodnom, és mielőtt kimondom megkérdeznem magamtól, hogy én milyen tanácsot is adnék. De ehhez természetesen „tiszta fej” kell. Ha nagyon dühös vagy ingerült vagyok nem hiszem, hogy jól át tudnám gondolni. Bár ki tudja, megpróbálom. Mostantól magamtól kérek tanácsokat. Amúgy is imádok tanácsokat osztogatni! :)

Egyébként nagy próbatételek előtt állok minden délután és este, ugyanis kislányomnál újabban nem egyszerű az altatás – mint már írtam korábban. Tűrök-tűrök, de azért a végtelenségig nem lehet, nem jó ha megszokja a túlzott babusgatást – természetesen a mostanság történt események tükrében adok még neki némi haladékot. De mindezek mellet is nagyon nehéz, nem felzaklatni magamat. Ha most megkérdezném kedvenc tanácsadómat – magamat :) - akkor azt mondanám, hogy ez innen már csak jobb lesz, ez egyértelmű és teljesen biztos. Neki is fel kell valahogyan dolgoznia, át kell állnia. Nagyon büszke vagyok magamra ezek ellenére, és tudom, hogy ki fogom bírni és, hogy a lehető legjobban csinálok mindent. :)

Ma, mikor elsétáltam a kívánság falam mellett most kivételesen meg is álltam, jól megnéztem, mosolyogtam és azt éreztem, hogy igen, nagyon jó úton haladok mindezek felé. Minden jó irányba megy és a lehető legjobb döntéseket hoztam. Csupán időt kell hagynom a dolgok kibontakozására és továbbra is hagynom, hogy az intuícióm –felesőbb énem – vezessen. Ez minden amit tennem kell.