99.NAP
Kilencvenkilenc, tetszik ez a szám. A kilenc mindig valami „majdnem”. És szeretem a majdnemeket, mert akkor már közel az igen. Az igen a legjobb! :)
Majdnem száz napja, hogy megváltoztattam a gondolkodásomat és ezáltal az életemet is. Jó soknak tűnik, és igen, hosszú volt az út. Még nincs vége. Folytatódik és a legizgalmasabb részek még hátra vannak! Egyre több a remény – sőt, már csak az van – határozottan előre tekintek, és boldogan várom a még boldogabb létemet. :) Jó érzés volt ezt leírni.
Kicsit hiányzik az a tudat, hogy olvassátok ezeket a napjaimat, de nem kell azért olyan sokat várnom és tényleg így lesz. Szeretem megosztani a gondolataimat másokkal! És azt is szeretem ha mások is megosztják velem a gondolataikat. A vonzás törvénye alapján csak olyan „gondolatmegosztásokkal” találkozok, ami engem valamilyen szinten érint, érdekel vagy fejleszt. Nincs már „Mariska néni a boltban elmeséli a gondját-baját”. Amiről mesélnek és mesélhetnek nekem mostanában:
boldogság, szeretet, szerencse, hála, öröm, békesség, szerelem, hit, vágy, gazdagság, elégedettség, esküvő, gyerek, egészség.
Azért elég nagy a skála, nem?! Meséljetek bátran, a fentebb leírt témákban. :)
Tanácsadás…ez fordult meg a fejemben mostanság. Korábban már írtam, hogy szeretek tanácsokat osztogatni, DE! nem mindig jó amit adok vagy nem mindenkit érdekel. Itt a bibi. Mostantól úgy fogok hozzáállni, hogy mindig nagyszerű tanácsokat adok, akkor ha kérnek és mindenki megelégedésére fog válni. :) És tudom is, hogy miért nem adok mindig jó tanácsokat. A szűk látókörűségem miatt. Egyszerűen vannak dolgok – nagyon sok – amiket csak úgy tudok elképzelni, ahogy én gondolom, és teljesen biztos vagyok benne, hogy úgy van. Ha valaki ennek az ellenkezőjét gondolja nehéz lesz meggyőznöm, ha mindketten sziklaszilárdak vagyunk. Általában elmondom, hogy én hogy csinálom, gondolom, ha nem tetszik ráhagyom, vagy nem értem, miért nem tetszik neki, holott én tudom, hogy ez a legjobb megoldás. :)
Döntéseimnél nem félek áldozatokat hozni és nem félek a változástól. Viszont sokan ezzel ellentétben szeretik a megszokottat és félnek kilépni valami újba. Megpróbálok legtöbbször az érzelmeimre hallgatni és a megérzéseimre. Igazából mindig ezt kéne tennem, de néha győz az ész.
Sokszor túl komolyan vesszük az eszünket. Az ésszerűség mindig a legokosabb. Az eszeddel dönts, ne a szíveddel. És így tovább. Szerintem ha az érzelmekre hallgatunk, azok is tükrözik az eszünket, és nem fogják hagyni, hogy mondjuk leugorjunk egy szikla tetejéről, mert annyira élvezzük a repülés-élményt. :)