Belső monológ
Életem annyi területén szeretnék csiszolni, hogy sokszor elfelejtem, ha valamelyik része bejön. Ha valami kezd kialakulni, ha valahol elértem már a célom. Talán nem pont a titkon vágyottat, csak egy lágyabb, kevésbé pontos verzióját. Amit korábban szajkóztam, hogy nem akarok itt kikötni, de ha nem lesz más… És mikor már elfelejtem miket mondtam korábban, akkor, BUMM, megtörténik. Amit tagadtam. Ami ellen tiltakoztam, de az idő előre haladtával rábeszéltem magam. Rábeszéltem, mert már úgy éreztem nincs más, csak erre van esélyem. Majd mikor elértem a „rábeszélős vágyamat”, jött a felismerés, hogy ha ez így megy, ezt elértem, akkor mért ne érhetném el azt, amit igazán akarok? Mért adom fel, és mért érzem azt, hogy az idő sürget, és inkább megállok, valahol ami félmegoldás? Holott tudom, ha lehorgonyzok, onnan már nehezebb magasabbra ugrani. Bár az tény, hogy ebből a helyzetből tudhatom meg igazán, hogy mi is az, amit nem akarok, és ezáltal mi az, amit igazán akarok.
Lassan körvonalazódik. De az a helyzet, hogy még most sem tudom konkrétan. Leírnám, fokuszálnék, teremtenék… de mit? Mikor vallom be magamnak, hogy igazán mit is akarok?
Tessék csak tessék, jöhetnek az ötletek.
Vannak pillanatok a napjaim során, amikor valami monotonabb dolgot csinálok, hogy csak úgy elkezd cikázni a fejemben a monológ. Egy monológ, ami talán nem az egómtól származik. Jó lenne ezt biztosan tudni. Ki fogom deríteni.
Mindenesetre, ezek amolyan támogató gondolatok. Építőek, felemelőek, megnyugtatóak. Az én fő gondolataimra reagálnak.
Ha valami miatt aggódok, ez a bizonyos „hang” megnyugtat. Talán gyakrabban kellene szóhoz juttatnom. :)
A belső béke olykor letelepszik rám, elidőzik néhány percre, majd mikor a zaj feltör elmémből csak tovaszáll mint egy porszem. Kapkodni kár utána, már messze jár. De tudom, hogy minél gyakrabban pihen nálam, annál ismerősebb az érzés, és egyre könnyebb itt tartanom. Idővel a porszem kaviccsá alakul, majd sziklává. De én kivárom, míg szikla lesz belőle, hiszen csak így érhetem el a megrendíthetetlen, tiszta boldogság állapotát.