365. NAP * EGY ÉV *
1 év...
Újra itt, drága mindenki. És hogyan, miért? Nem terveztem, hogy véget ér a szünetem… de! Megakadt a szemem egy korábbi bejegyzésemen, és magával ragadott. Elolvastam, újra. Megfogott. És rájöttem, hogy nekem ez a lány kell, ez a lélek. Ezek a gondolatok, a merengés, felfedezés, sikerek…
Nagyon nagy örömmel töltött el az a majd egy év, amióta ide írok. Haladás, egy útvonal. Egy olyan út, amin sok meglepetés ért, és ha előre körvonalaznom kellett volna, hogy mi lesz velem egy év múlva, nagy eséllyel a közelében sem lettem volna annak, ahol most tartok.
Jól esett a „szünet”, pihentem is meg nem is. Életem utóbbi két-három éve, ha úgy vesszük egyébként is pihenés, vagy inkább kellemes pihentető változás.
Szóval ott tartottam, hogy szünet. Jaj, de lusta lettem! És emellett, olyan teljesítményeket várok el magamtól, amik nagyjából képtelenek, és mivel így áll a helyzet, feszültséget okozok ezzel magamban. De miért? Nana, ez már a „régi” énem. Nem akadok fenn ilyeneken. Megyek tovább. Rájöttem, és megszabadultam tőle. Innentől a siker is jött. Bármire képes vagyok, amit elhiszek! És én hiszek magamban.
Induljunk :)