Két út között
Nagyon érdekes helyzetben érzem magam. Valami olyasmi, mint mikor süllyedek a vízben, de hirtelen egy biztos kéz utánam kap... És onnantól tudom, hogy végre elindult a változás. És hogy tennem kell érte.
Eltávolodtam pozitív énemtől, megengedtem, hogy az egóm átvegye a gondolataimat. Úgy éreztem könnyebb. De be kell lássam, hogy nem az. Inkább csak messzebbre vitt, tehát pluszfeladatot kaptam. De nem baj. Tanulok. Csak nem gondoltam, hogy ennyire vissza lehet csúszni onnan ahol voltam. És azt sem, hogy mindezt szinte észre sem vettem. Talán most már megragadhatom a kormánykereket. Talán? Hiszen én döntöm el. És én AKAROM!
Miért büntessem magam, ha tisztelhetem is?
Miért szenvedjek ha örülhetek is?
Miért nélkülözzek ha mindent megkaphatok?
Még folytathatnám, de minek. A lényeg úgyis az, hogy erős vagyok és kitartok. És az eddig megszerzett tudásomat tovább bővítem, és olyan szintre emelkedem, ahol végre beteljesíthetem azt, amire igazán vágyok, és ami megadja nekem a Teljességet.